"Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk"
Kálinger Zoltán
ostheoterapeuta
30/7254678 hétköznapokon 13.00-17.00 óra között

Vákuumterápia

Ismertebb nevén köpölyözés.

A kifejezés alatt a bőr megfelelő területeinek vákuummal történő ingerlése során kiváltott helyi, illetve belszervekre ható reflexes folyamatát értjük. Megértéséhez a gerincvelői reflexívek, szegmentáció és Head-zónák fogalmait kell ismerni.

A köpölyözés, az ókori Mezopotámiából származó emblémák szerint, már i. e. 3000 évvel is használatos volt. A 19. századig a módszer világszerte elterjedt és hatásos eljárás; később azonban a klinikai-, kémiai kutatások előtérbe kerülésével teljesen kiszorult a gyógyászatból.

A régi időkben köpölyként az állatok felmelegített szarvát vagy bambusznádat használtak később az ún. tüzes csészét. 1945-ig Hazánkban is elterjedt volt, és a hagyományos orvosi gyakorlatban is előszeretettel használták.

Az eljárás lényege, hogy a dermatómákban zajló változások kihatnak a belszervek állapotára, ill. fordítva. Ez ad lehetőséget arra, hogy a bőrön a megfelelő szegmentációs zónák stimulálásával hatni lehessen a belszervek állapotára.

Pozitív hatással bír a vérkeringésre is: a köpölyözés területén helyi vérbőség alakul ki úgy, hogy a test távolabbi pontjairól a vákuum helyére áramlik a vér. A szervezet reakciója erre az, hogy új vért termel, mintha a szervezetet vérveszteség érte volna.

Az eljárás alapvetően a kínai gyógyászatban ismert Többlet-Hiány állapot irányításáról szól, többlet esetén oszlatni kell, hiány esetén más területről odairányítani. Ebből adódik, hogy a csészét nem mindig oda kell helyezni, ahol a fájdalom jelentkezik.

Előnyei:

Terápiás területek: